Szalai Annamária korán hazatért. Sok munkája volt aznap. Át kellett tekintenie Mazsola és Tádé teljes történetét, mert az a gyanúja támadt, hogy Mazsola viselkedése esetleg károsan befolyásolná a kiskorú nézők lelki fejlődését – nem beszélve arról, hogy a két hímnemű, eltérő fajú élőlény együttélése is komoly kételyeket vetett fel benne a házasság szentségével kapcsolatban.

Félretéve a munkát, kiment a konyhába, ahol nekilátott a tegnapi fuszulykának, és bekapcsolta a konyhai televíziót. Fél szemmel az RTL Klub Híradóját nézte – egy rendes médiaelnök pihenés közben is résen van –, amikor megdöbbentő dolog történt. A képernyőn megjelent egy véres székláb!

„Nem! Ez hihetetlen!” – kiáltott fel. „Akárhová nézek, fertő, mocsok, pudva lepi a médiát!”

A tisztességes munkában megedződött asszonyt megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába. Zokogni kezdett, önkéntelenül törtek fel belőle az artikulálatlan, elemi sírás felszabadító hangjai. „Székláb.... hüpp....”

Annamáriának ekkor megint megjelent a Szűzanya. Kezében véres széklábat tartott feddőn, feje felett egyértelmű, 18-as glória lebegett. Figyelmeztetően intett a zokogó asszony felé.

Szalai Annamária tudta már, mit kell tennie.